A mai korszerű kenőanyagok, legyen az akár személyautók, vagy haszongépjárművek kenőanyaga, haszongépek vagy bármely ipari gépek kenőanyaga, de lehet az tengeri, vagy légi jármű kenőanyaga, minden esetben valamely alapolaj, vagy alapolajok és adalékok célszerű keverékének, un. adalék package-eknek (adalék csomag) a betartásával készülnek.

Az alapolajok és adalékok mai minősége több mint száz éves fejlesztés eredménye, és a tevékenység folyamatos, tehát ma is tart. Ebben a fejlesztésben a világ vezető ásványolajipari cégei a vezető motor- és gép gyártókkal a legszorosabb együttműködésben vettek/vesznek részt. A minőség lépésről-lépésre javul. Az egyes jellemzők határértékei, a gépek igényeihez igazodva minden évben szigorodnak.

Mára, a korábbi egyfokozatú olajok helyett általánossá vált a többfokozatú olajok használata. A korábbi pár száz kilométeres olajcsereperiódus pl.: haszongépjárművekben mára akár 160.000 km-re is növekedett. Sokszorosára növekedett a kenőanyag terhelése (hőfok; fordulatszám; kompresszió; …). Növekedett a csereidő intervallum. Jelentősen csökkent az olajtöltet térfogata.

A kenőanyag keverékek fejlődése folytán az iparban is új gyártóberendezések, új eljárások, intenzívebb és pontosabb termelési minőségek valósultak meg.

A kenőanyagok minőségének, teljesítményszintjének, alkalmazási tulajdonságainak pontos meghatározása és jellemzése érdekében a vezető fejlesztők és minősítő intézetek nemzetközi szabványok és gépgyártói elfogadások rendszerét hozták létre. ACEA, API, stb.

A minőségi besorolások alapján egyrészt lehetővé vált, hogy egy géptípus esetén pontosan elő lehessen írni a megfelelő kenőanyag minőségét, másrészt pedig ez által megfelelő összehasonlítással rendelkezünk a különböző gyártók kenőanyag termékei tekintetében.

Az alapolajok és adalékanyagok, vagyis a kenőanyagok fejlesztése mellett a XX. század második felétől ugyanakkor egyre-másra elkezdenek megjelenni az úgynevezett különadalékok (a német Sonderzusätze szóból eredően). Mindig hatalmas szenzációval és piaci sikerrel, mintegy csodaszerként tűnnek fel a kereskedelemben. Áruk ugyan magas, de ezért már kis mennyiségben alkalmazva is olyan egyértelmű eredményeket ígérnek, amire az eddigi fejlesztés egyébként nem képes:

“10% fogyasztáscsökkentés, halkabb üzemmenet.”
“Jobban harap a motor. Hosszabb a gép élettartama.”
“Extrém körülmények között is (sivatag; trópus; sarkvidék; akár kenőanyag nélkül is; stb.) megbízható üzemelés…”
“Megjavítja a motorkopást”

A különadalékok témakörével kapcsolatosan néhány tényszerű megállapításra hívnám fel a figyelmet:

A különadalékok nem rendelkeznek nemzetközi szabványok szerinti minősítésekkel, megfelelésekkel, ugyanígy nem rendelkeznek gépgyártói elfogadásokkal. Ezek az elfogadások szigorú határértékek teljesítését írják elő, amelyeket a kenőanyagnak laboratóriumi, géplaboratóriumi, fékpadi és járműkísérleti berendezésekben végzett vizsgálatok során ki kell elégítenie. Ilyen jellegű minősítéssekkel különadalékok esetében nem lehet találkozni.

A világ vezető kenőanyag valamint motor- és gépgyártói miért nem figyeltek fel ezekre a korszakalkotó ötletekre, forradalmi termékekre? A logikus az lenne, hogy ha az ígéretek akár részben is reálisak, azonnal jóváhagyják e termékek használatát, az új eredményeket pedig beépítik saját fejlesztési terveikbe is. Nem ezt tapasztaljuk. A gépgyártók garanciavesztés terhe mellett megtiltják az alkalmazásukat. Például a Daimler-Cryisler; MAN; Volvo, stb. általános kenőanyag előírásaikban minden esetben kitérnek a különadalékok körére, és egyértelműen kijelentik, hogy ilyen jellegű anyagok alkalmazásakor minden garanciát megvonnak.
Ennek viszont csak egy oka lehet, az általuk elvégzett vizsgálatok az ígért előnyöket nem igazolták, adott esetben akár károsodást, rendellenes, rizikós működést eredményeztek.

A különadalékok forgalmazásakor tett minőségi ígéretek irreálisak: Pl. 10%-os fogyasztáscsökkenés: Gondoljunk bele, egy gépkocsi üzemeltetésekor a felhasznált üzemanyagnak egy jelentős része veszteségként elvész. Járműkutató intézetek mérések alapján megállapították, hogy a motor a veszteségekért csupán kb. 30%-ban felelős (hőveszteség, súrlódás, stb.), a veszteség 70%-áért a jármű más részei felelősek, pl. a karosszéria légellenállása, gumik, váltók, áttételek, stb.. Könnyen belátható, ha valaki a tankoláskor mérhetően 10% fogyasztáscsökkenést ígér, akkor a motorban diagnosztizált veszteségek mennyiségét 30%-kal kell csökkentenie, vagyis a motor hatásfokát 30%-kal növelnie kell. Mindenki döntse el maga, reális lehet-e egy ilyen ígéret?

Egy idegen anyag bevitele a gép kenési rendszerébe többféle hatást eredményezhet. Ha ez nem egy átfogó, minden hatást-ellenhatást figyelembe vevő fejlesztés részeként történt, úgy egy sor bizonytalanságnak tesszük ki járművünket, munkagépünket, ipari gyártóberendezésünket. Az idegen anyag ugyanis kárt is okozhat. A kenőanyag bonyolult adalékrendszerével kölcsönhatásba léphet, annak egy részét lekötheti, csökkentve ezzel a tisztító hatást, rossz irányba befolyásolva a kopást, korróziót és súrlódást.